Azt hiszem először a 18. héten a lépcsőn felfelé éreztem, hogy Panna mintha mocorogna odabenn. Pont olyan volt, mint ahogy leírták: mintha kis buborékok puhán pattannának szét a pocakomban. :) Aztán sokáig csak néha-néha vettem ezt észre.
Az utóbbi pár hétben már egyre erőteljesebben adta tudtomra Panka, hogy igen, itt van, erősödik, a hely pedig kezd csöppet szűkössé válni ott benn. Már nagyon vártam ezt, hiszen olyan régen láthattam ultrahangon, legalább érezni szerettem volna. Lehet, nem teljesen gondoltam bele, hogy történhet olyan is, éjjel arra ébredek, hogy valaki igencsak nyomja a bordáimat. :) Mégis imádom, hogy tudom, itt van velünk. :)
Kialakult a saját kis bioritmusa is: reggel, kora délután és késő este rendez nagyobb hancúrozásokat. Ha zenét hallgatunk vagy beszélek hozzá, akkor egy-egy mocorgással "válaszol". Tegnap zuhanyzás közben vettem észre, hogy néha egy-egy nagyobb rúgásnál a hasam is kidudorodik. :) Már Peti is jobban részese lehet ezeknek a fészkelődős élményeknek, hiszen végre kívülről is érezni lehet a nagyobb történéseket. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése